2009-12-9
Klímavédelmi konferencia Tatabányán!
Túl vagyunk ezen is és most itt az ideje, hogy kiértékeljük a konferencián hallottakat és látottakat. Az ünnepélyes megnyitó beszédek és előadói bemutatkozások után, az Első Magyar Karbonsemlegesítő Intézet „önkéntes alapon működő széndioxid semlegesítő rendszerének létrehozása a tatabányai kistérségben” alcímet viselő NOCO-JOCÓ programról kaptunk tájékoztatást. Az intézet pályázaton nyert támogatást a projekt beindításához, amelynek eredményeként, az elmúlt 5 hónapban létrejött egy NOCO2 honlap, benne egy vicces videofilmmel, és egy ígérettel, hogy több ezer másodperc elteltével majd rendelkezésünkre fog állni egy számítási program, amelynek alapján mindenki meghatározhatja, egyénileg, mekkora a CO2 kibocsátása. Megtudhattuk, hogy ez azért nagyon fontos, mert ha tudjuk, mennyi a napi tevékenységünk során a CO2 kibocsátásunk, akkor kiszámíthatjuk azt is, hogy milyen összegű klímajegy vásárlásával tudjuk ezt kiváltani, vagy milyen önként vállalt feladattal, pl. faültetéssel, zöldfelület növeléssel, fogyasztás visszafogással, válthatjuk meg a káros kibocsátásunkat.
Ez ugye egy kicsit bonyolultnak tűnik, de reméljük, ha a NOCO-JOCÓ honlap valóban működni fog, semmivel sem lesz bonyolultabb, mint egy mai villany-, vagy gázszámla megfejtése! Nem véletlenül említem ezeket, hiszen ha valaki előveszi a számláit, vagy a szolgáltatók árképleteit a számlája elemzéséhez, szinte mindegyikben megtalálja a környezetvédelemre való hivatkozással kötelezően befizetendő összegeket. Ilyenek ugye a vízszámlán a környezet terhelési díj, vagy a villamos energia számlán a megújuló energiaforrások támogatási díja stb. Az üzemanyagok árába, az úthasználati díjba épített és már évek óta fizetett környezetvédelmi tételeket már nem is említem.
Hogy az egyes szolgáltatók, valóban mire fordítják az e célból beszedett pénzeket, azt most ne firtassuk. Maradjunk annyiban, ha mondjuk a gépkocsiforgalom növekedése miatt megnő a CO2 kibocsátás, akkor az üzemanyag forgalmazók az autógyárak nem azt fogják mondani, hogy új hajtóanyagok, új környezetbarát gépjárművek gyártására állnak át, hanem felemelik az áraikat.
Bocsánatot kérek ezért a kitérőért, de erre két okból is szükség volt.
Az egyik, hogy világosan megértsük, amikor emberek százezrei vannak abban a helyzetben, hogy képtelenek fizetni a környezetvédelmi összetevőkkel is terhelt közüzemi számláikat, akkor azt elvárni, hogy önkéntes alapon működő NOCO-JOCÓ féle programokban részt vegyenek, finoman szólva is naivság!
A másik ok, amit a klímavédelmi konferencia többi előadója egyértelműen megfogalmazott, a jelenlegi globális és helyi gazdasági rend alapján nem lehet hatékonyan fellépni a klímavédelem érdekében. Elsősorban ennek megváltoztatására kell törekedni, tudomásul véve azt is, hogy a jelenlegi válsághelyzetből e nélkül nem lesz elmozdulás és azt is, hogy a jövőben nem lehet a korábbi gazdasági szint elérésére számítani.
Miért is nem?
Erre a kérdésre dr. Faragó Tibor Környezet és klímapolitikai szakállamtitkár Úr adta meg a választ, aki képviselni fogja hazánkat a december 7.-én kezdődő koppenhágai csúcson. A csúcs célkitűzése, hogy az ott résztvevő államok közösen megegyezzenek abban, hogy elkerülhető legyen a földi légkör átlaghőmérsékletének 2 C fokos emelkedése.
E cél be nem tartása esetén ugyanis a felmelegedési folyamat már nem állítható meg, a légkörben egy öngerjesztő melegedési folyamat indul be, aminek beláthatatlan következményei lehetnek a földi életre. Ahhoz, hogy a 2 C fokos emelkedést elkerüljük, a világ CO2 kibocsátását a jelenlegi kibocsátási szinthez képest 40%-kal kell csökkenteni. (Vannak persze más meteorológiai alapon meghatározott számítások, amelyek szerint az automatikus felmelegedési folyamat már most beindult, és legalább 80%-os CO2 kibocsátás-csökkentés lenne szükséges a leállításához, de ezt sokan csak túlzó huhogásnak tartják)
Maradjunk tehát annyiban, hogy nagy eredmény lesz az is, ha Koppenhágában arról születik megegyezés, a 40%-os kibocsátás-csökkentést minden állam elfogadja.
Az előbb már szó volt arról, hogy ehhez viszont a nagy CO2 kibocsátást végző multinacionális gyártó cégek, a multi szolgáltatók, energia előállítók, közlekedési és szállítást végző ágazatok törvényi szabályozása is szükséges. Már ez óriási problémát jelent, ráadásul a legfejlettebb országok hallani sem akarnak ekkora csökkentésről, a fejlődők, és a gazdasági válság által sújtottak viszont növelni szeretnék a kibocsátásukat. Ez adja aztán az alapját a CO2 kvóták valutává alakításának és adás vételének, nemzeti és vállalati szinten egyaránt.
A nemzeti szinten az lesz az egész konferencia csődje, hogy a fejlett iparral rendelkezők, akiknek persze erre pénzük is van, a fejletlenektől, és az olyan válságban lévőktől, mint mi, akiknek meg éppen pénz kellene a válságból való kilábaláshoz, kvótákat fognak vásárolni. Kialakul az a helyzet, hogy a fejlett országok ennek birtokában a kibocsátásukat nem csökkentik, a fejlődők, meg lehet, hogy fejlesztési pénzekhez jutnak, csak éppen kvótájuk nem lesz az iparfejlesztéshez. Ne is várjunk semmilyen konkrét megoldást ezért a koppenhágai csúcstól!
Mit is tehetnénk ebben a helyzetben?
Három dolog van, amit mindenképp meg kell tenni.
Az egyik az, hogy az embert, mint legfőbb értéket kell az előtérbe, és egy olyan kiegyensúlyozott természetes ökoszisztéma szerint kialakított környezetbe helyezni, ahol egészségesen, a szükségleteinek megfelelően élni tud.
Ehhez persze a mai környezet átalakítása szükséges, de olyan módon, hogy mellette az élővilágnak is megfelelő élettér maradjon. Sok, mára megszokott kényelmi eszközről le kell mondanunk, de ne feledjük, eddig a természet rovására éltünk kényelmesen, ha fenn akarjuk tartani önmagunkat, akkor vissza kell adni azt, amit elvettünk.
A másik dolog az, hogy ásványi kincseink globális szintű fogyása miatt a továbbiakban nem lehet a nagy ellátó rendszerek biztonságos működésére számítani. Dr. Hetesi Zsolt erre hívta fel a figyelmet előadásában. Az önellátó, a természettel összhangban működő életforma megvalósítására kell törekedni. Szerencsés helyzetben vannak ezért a vidéki falvakban élők, az átállás számukra nem fog nagyobb megrázkódtatást jelenteni. A városokban, panellakásokban élők számára annál inkább. Tudomásul kell venni, hogy ez számukra életmódváltással, jár, de vigasztalásul szolgáljon, hogy egy egészségesebb, tartalmilag gazdagabb életforma vár rájuk. A váltásnak egyébként is itt volt az ideje, a jelenlegi lakásaik működtetése ugyanis egyre drágább, pazarló, műszaki állapotuk miatt cserére szorultak, a várható időjárási körülmények miatt is veszélyeztetettek (Lásd. a Tatabányán végzett CLAVIER vizsgálat eredményét.)
El kell tehát indulni egy másik irányba, és a jelenlegi lakásállomány cseréjét meg kell kezdeni az egyedi építésű kertes családi házak irányába, ahol fokozott gondot kell fordítani az energetikailag hatékony építőanyagok, eszközök technikák alkalmazására. Ehhez kell állami támogatásokat szerezni, és nem a semmit sem jelentő, érő, panelprogramokhoz, mert ezekkel csak a pénzkidobást, a pazarlást konzerváljuk.
Harmadik tennivaló lenne, a helyi szolgáltatások visszavétele a különféle külföldi, állami, és magánvállalkozásoktól, és önálló helyi szolgáltató létrehozása, fejlesztése. Tatabánya város az erőművásárlással jó irányba lépett ezen a téren, és Bencsik János polgármester véleménye arra utal, jól látja a városvezetés a település problémáját. Tovább kellene ezt vinni, és nem csak beszélni róla!
Az ugyanis egy képtelenség, hogy miközben a jelenlegi szolgáltatások minősége folyamatosan csökken, az üzembiztonság romlik, az energiahordozókkal pazarlóan bánnak, munkahelyeket szüntetnek meg, folyamatosan emelik a fogyasztói árakat. Arról nem is szólva, hogy az új beruházások hasznából, szinte alig marad valami, a helyet biztosító települések számára, sok esetben a környezeti károkat sem térítik meg.
Tudni kell azt is, hogy a helyi települések, amelyek önellátóan vállalkoznának a saját energiaellátásuk üzemeltetésére, kisebb befektetési összeggel hozhatnának létre termelő egységeket, hiszen nem kellene járulékos beruházásokat vállalni, pl. informatikai rendszer kiépítését, országos hálózatra való csatlakozó berendezések építését, stb. Maguk választhatnák meg milyen típusú energiatermelő egységet kívánnak környezetvédelmi és adottsági szempontok alapján üzemeltetni.
Természetesen a biztonságos ellátás érdekében szükséges az is, hogy a nagy ellátó rendszerekből tartalék energia, rendelkezésre álljon, de ez szerződés alapján olcsóbb lehet, mint a jelenlegi egyedi kiszolgáltatottság. Ezen kívül az egymás közelében lévő települések is összeköttetésben állhatnak egymással, és kisegíthetik egymást szükség szerint.
Tudom, persze mindez jelentős változással járna eddig megszokott életünkben. Nem is gondolok arra, hogy ez máról holnapra megvalósul. Hiszem viszont azt, hogy már holnap el kell kezdenünk az átállást a fentiek szerint, mert lehet, hogy holnapután már késő lesz.
Lehet persze vitatni, hogy klímaváltozás címén, ami nem is biztos, hogy bekövetkezik, érdemes ennyi változásra felkészülni. Lehet, hogy nem, de akkor még mindig ott van az energiahordozó készletek fogyása, a környezeti egyensúly megteremtésének feladata, a föld termőképességének megőrzési feladata, a vizek tisztaságának visszaadása, a látható növény és állatvilág, az ökoszisztematikus rend, egyensúly helyreállításának feladata.
Ha élhető földet, egészséges környezetet akarunk utódainkra hagyni, csak ebbe az irányba haladhatunk, nem folytatva az eddigi gyakorlatot. Együtt a természettel, és nem egymás ellenében tehetünk mindent, mert ha nem, el is veszíthetjük mindenünk!
Csak az ember képes arra, hogy ezt átgondolja és megtegye, és nem várhat arra, hogy majd más megteszi helyette!
Belecz István, Tatabányai Klímakör
Tatabánya, 2009-12-08
SO2 
NO2 
O3 
Szálló por
A Program dokumentumai letölthetőek a dokumentumtárból